A polifázisos alvás

polifázisos alvás

A polifázisos, más nevén Da Vinci alvás (kisebb szakaszokra bontott alvás) elsajátítása érthetően izgatja sokunk fantáziáját, hiszen a technika birtokában aktívan töltött óráink számát jelentősen megnövelhetjük.

Mi is a polifázisos alvás

Az alvásnak ez a manapság igen vitatott típusa az alvásidőnek meghatározott rendszer szerint rövidebb szakaszokra bontását jelenti a normális alvásidő idejének lecsökkentése és az ébrenlét ciklusának megnövelése érdekében. A polifázisos alvásnak persze több fajtája is létezik, melyek közül egyik-másik már hívek egész seregét tudja maga mögött.

Ilyen például az Uberman alvás, amikor is az egyén hat 20-25 perces rövidebb pihenést iktat be minden negyedik óra után, vagy a Core sleep az Uberman alvás egyik formája annyi különbséggel, hogy az egy-két rövid alvás helyébe több óra lép. Ezekben az esetekben az alvásidő 2-3 órára lecsökkenthető.

Mit tartanak a polifázisos alvás hívei?

A mindannyiunk által ismert és évezredek óta hatékonyan alkalmazott normális, tehát egyfázisos alvás több különböző (R.E.M. és N.R.E.M.) szakaszt tartalmaz. Ezekben a szakaszokban az agy más-más agyhullámokat bocsát ki, s az alvásfázisok pedig a szervezet egészére nézve más- más hatást fejtenek ki. A polifázisos alvás hívei szerint azonban az alvás fázisai közül nem mindegyikre van szükség abban a mennyiségben, amennyit normális esetben használunk.

A támogatók szerint miután szervezetünket alkalmaztattuk a szakaszos alváshoz, az agy sokkal gyorsabban képes a lényegesebb alvási szakaszokba belépni, így csökkentve az egyes szakaszok hosszát.

– A hívek többségét természetesen azok az emberek alkotják, akik saját maguk is kipróbálták, esetleg már hosszabb ideje alkalmazzák a módszert. Kevesebben vannak azonban azok, akik hossszú évek óta használják, így életstílusuk részévé tették a módszert.

Röviden tehát a védelmezők szerint: ha valaki egyszer megtanult alkalmazkodni a polifázisos alváshoz, akkor az elmélet működni fog, az alvás-ébrenlét ciklusának egy biztonságos és fenntartható egyensúlya alakul ki.

A polifázisos alvás elsajátítása

A polifázisos alvás elsajátításának első lépcsőfoka természetesen a test alkalmaztatása a technikához. Már az első lépésekre is csak a nagyon elszántak vállalkozzanak, mert egy igen szigorú napirend tökéletes betartásáról van szó. Ilyen például, hogy az alvásra szánt szakaszok nem léphetik túl a megadott időmennyiséget. Amennyiben ezt nem sikerül tartanunk kezdhetjük elölről a folyamatot.

Hogy hány napra van szüksége a szervezetnek a teljes alkalmazkodáshoz?

Claudio Stampi – a polifázisos alvás Uberman típusának egyik vizsgálója – szerint 10 nap gyakorlás után már az éber állapotokban eleinte igen erősen jelentkező fáradtság jelentősen csökken, 14 nap után pedig a szervezet teljes mértékben alkalmazkodik az új alvás – ébrenlét ciklushoz. Ha tehát sikerült az első 14 nap a „szabályokat” tökéletesen betartanunk máris polifázisos alvókká léptünk elő.

Az alkalmazás nehézségei

  • Az elsajátítás legnagyobb nehézségei közé tartozik, hogy az egyén sokszor túlaludja a szigorúan betartandó rövidke alvásmennyiséget. Az elsajátítás így gyakran több hetet is igénybe vevõ mentálisan és fizikailag is igen megterhelő folyamattá válik.
  • A módszer a későbbiekben, az elsajátítás után is olyan szigorú napirendet követel, hogy legtöbb esetben – akaratgyengeségünk, vagy a napjaink által megkövetelt egyéb rend – egyszerűen gátat szab a módszer hosszútávú alkalmazásának. Márpedig, ha az egyén csak egy-két alkalommal eltér a szigorú menetrendtől, akkor rögtön az alvásmegvonáshoz hasonló tünetek lépnek fel, ez pedig senkinek nem lehet célja.

Egyes alvásszakértők és kritikusok véleménye

Az igazság az, hogy nem sok tudományos kutatás látott napvilágot a témával kapcsolatban. A legtöbb eredményt így többnyire önjelölt tesztelõktõl ismerjük.

Alvásszakértők úgy tartják, hogy az agy képtelen teljes mértékben alkalmazkodni a több kis alváshoz a nap folyamán. Azok, akik azt vallják hogy alkalmazkodtak a polifázisos alváshoz tulajdonképp csak “bebeszélik maguknak”. Valójában az általuk megélt dolog a szervezet folyamatos törekvése az alkalmazkodásra, ami viszont soha nem következik be maradéktalanul.

Claudio Stampi ennek az alvástípusnak a vizsgálója bizonyos esetekben (pl. katonáknál, asztronautáknál) hasznosnak találta ugyan a technikát, azonban kihangsúlyozta, hogy azt csak akkor érdemes elsajátítani, ha valakinek, valamilyen okból kifolyólag égetõ szüksége van erre. Semmiképp nem ajánlja tehát, hogy azt életstílusunk részévé tegyük.

Bár a polifázisos alvás védelmezői állítják, sőt tudományosan ki mutatták, hogy az alvás összes fázisa megtalálhatók a szakaszos alvásnál, a szakértők szerint azonban az alvás egyes fázisai közötti átmenetek, vagyis a perifériális fázisok kimaradása felborítja a test circadian ritmusát és ugyanazokat a tüneteket okozza mint az alvásmegvonásnak bármely más típusa, tehát a mentális és fizikai képességek csökkenéséhez, stresszhez, ingerlékenységhez, valamint immunrendszerhez legyengüléséhez vezet.

A polifázisos alvás különleges veszélye, hogy un. mikroalvásokhoz (amikor az agy pár másodpercre kikapcsol) is vezethet, ez pedig komoly problémák forrása lehet vezetés vagy veszélyesebb műszerek kezelése közben. Cynthia LaJambe az ember bioritmusával foglalkozó szakember – aki kamionsofőrökön végzett vizsgálatokat – megfogalmazása szerint ez a “kimaradás” az agy prefrontal cortexnek nevezett területének pillanatnyi megállását jelenti, ami a vizsgált egyénnél e pillanatban az ingerekre való reakcióképtelenséget jelenti.

Mivel a szakaszos alvást használók többsége is elismeri, hogy a 10-15 -20 perces rövidke alvásmennyiséget igen nehéz tartani, evidens, hogy felvetődik a kérdés, miszerint nem a szervezet jelzi-e így a dolog természetellenességét.

Mit érhetünk el vele?

A kérdés már csak az, hogy egyáltalán kinek van lehetősége a polifázisos alvás gyakorlására, ha napi 8 órában helyt kell állnia munkahelyén? Steve Pavlina, aki 90 napig alkalmazta a módszert blogjában pl arról számol be, hogy 90 nap után végül visszaváltott a monofázisos alvásra. Eleinte nagyon élvezte, hiszen sokkal ideje jutott mindenre, később mégis kezdett tarthatatlanná válni a dolog. Éjjelente ugyan rengeteg szabadideje maradt hobbijára, társasági kapcsolatai azonban leépültek az agyonszabdalt napok miatt. Nem tudott hosszabb időt tölteni barátaival, nem mehetett el a feleségével moziba, vagy színházba.

Ezek a tények talán Claudio Stampi véleményét igazolják leginkább, miszerint a módszert csak azoknak érdemes elsajátítani, akik valamilyen okból arra rászorulnak.

Nézzünk néhány híres “polifázisos alvót”:

Leonardo Da Vinci: nevét a polifázisos alvás szinonimájaként is használják. Sokak szerint nem bizonyított tény, hogy valóban alkalmazta a módszert. Egyes életrajzírói szerint két óránként aludt 15 percet.

Erdős Pál: matematikus két órát aludt naponta kombinálva a rövid alvási szakaszokat az amfetaminnal.

Steve Fossett: állandó utazgatásai miatt minden egy órában 5 perc alvásidőt iktatott be.

Ellen McArthur: mialatt körbevitorlázta a földet 3-10 perc szunyókát iktatott be minden egyes ébrenléti órájába.